Az agydaganatos betegek ellátása során a szupportáció és a palliáció egyénre szabott módon, adekvát kommuniká­cióval kísérten, multidiszciplináris környezetben valósul meg. Az agydaganatos betegek vonatkozásában a betegség progressziójának, illetve a kezelések szövődményeinek kö­vetkeztében előálló tünetterhelés kifejezetten nagyfokú és sokrétű. A betegek korszerű szemléletben végzett szupportív ellátása kiterjed a testi és pszichoszociális problémák célzott kezelésére, és magában foglalja az integrált palliációt is. A palliatív ellátás minél korábbi bevezetése és alkalmazása az életminőség jelentős leromlása okán agydaganatos be­tegek körében célszerű és ajánlott. A súlyos betegekkel való mindennapos foglalkozás a kezelők és a gondozók számára is érzelmi megterhelődést jelent, a kiégés kockázatát hordozza. A szakszemélyzet és a családtagok támogatása, valamint az adekvát kommunikáció kérdéskörei szintén a szupportív ellátás szemléletének tárgykörébe tartoznak. Magy Onkol 68:77-85, 2024

Napjainkban egyre több tünetmentes vesedaganat felfedezésére kerül sor, köszönhetően a rutin képalkotó vizsgálatok növekvő számának. A gócok karakterizálása sokszor csak perkután vesebiopsziával lehetséges, amelynek segítségével elkülöníthetjük a benignus elváltozásokat. Az igazolt, T1 stádiumú vesesejtes rák potenciálisan gyógyítható parciális nefrektómia mellett termoablációk segítségével is. Erre a célra a leggyakrabban a radiofrekvenciás (RFA), a mikrohullámú (MWA) és a krioabláció (CA) használatos. Mindhárom eljárás eltérő elven működik, más-más előnyökkel. Onkológiai eredményeik kiválóak, noha jelenleg csak korlátozott számú prospektív vizsgálat hasonlítja össze őket a műtéti kezeléssel. Az idejében észlelt, lokális vesesejtes rák mellett a már előrehaladott stádiumú betegségek kezelésében is segítségül hívhatjuk a radiológiai intervenciókat. A veseartéria-embolizáció megelőzheti a sebészi eltávolítást, vagy történhet palliatív célzattal is. Ezen túlmenően a vesesejtes rák hipervaszkularizált metasztázisainak jellemzően preoperatív embolizációja is elvégezhető. Összességében a vesesejtes rák diagnosztizálására, kuratív és palliatív kezelésére, továbbá sebészi beavatkozások támogatására is segítségül hívhatjuk az intervenciós radiológia eszközeit.

A korai stádiumú méhnyakrák kezelésében a műtét vagy sugárkezelés önmagában is alkalmas a betegség gyógyítására, azonban a helyileg kiterjedt és áttétes daganatok sikeres ellátása elképzelhetetlen gyógyszeres kezelés nélkül. A hagyományos kemoterápiát leggyakrabban a sugárkezelés hatékonyságának növelésére (kemoirradiáció) és palliatív kezelésre alkalmazzuk, de vizsgáljuk neoadjuváns és adjuváns célzatú alkalmazásukat is. A kemoterápia korlátozott hatékonysága és az onkológiai szerek szélesedő palettája miatt az elmúlt években számos vizsgálat történt új támadáspontú hatóanyagokkal. Előbb a VEGF-ellenes antitest, a bevacizumab, majd immunterápiás szerek, újabban antitesthez kötött citotoxikus hatóanyagok bizonyították hatékonyságukat és nyertek engedélyt az amerikai és európai gyógyszerfelügyeleti szervektől a méhnyakrák kezelésére. A jelen közlemény célja, hogy a kemoirradiáció kivételével összefoglalja a méhnyakrák gyógyszeres kezelésének lehetőségeit, fókuszálva elsősorban azon új, ígéretes gyógymódokra, melyek már a jelen és a közeljövő terápiás lehetőségeit képviselik.

A méhnyakrák kezelésében jelentős szerepe van a sugárkezelésnek, az összes méhnyakrákos beteg mintegy kétharmadánál indikált a sugárterápia. A sugárkezelés javallatai az esetek jelentős részében I-II. szintű evidencián alapulnak, bizonyos esetekben azonban a kezeléseket retrospektív klinikai tanulmányok eredménye támogatja. Összefoglaló közleményünkben a kuratív és palliatív sugárkezelés és radiokemoterápia indikációit tekintjük át, illetve bemutatjuk a modern külső besugárzás és a brahiterápia technikai fejlődését.

Intervenciós radiológiai eljárásokat az onkológiai kezelések minden sza­kaszában használunk. A képalkotással irányított mintavételeken kívül szá­mos, képalkotással irányított intervenciós terápia is rendelkezésre áll. Ebben a cikkben a legfontosabb, már elterjedt módszerekről, különösen a transzar­tériás embolizációkról és a perkután ablációkról, valamint néhány új terápiás lehetőségről, például a nagy intenzitású fókuszált ultrahangról lesz szó.

Egy új elemzés szerint az Egyesült Államokban jóváhagyott rákgyógyszerekből csak minden hetedik alkalmas arra, hogy felváltsa a meglévő standard terápiákat.

A gastroduodenalis kimeneti elzáródás palliatív kezelése öntáguló enteralis sztentekkel hatékony és biztonságos módszer, a palliatív céllal elkészített gastroenterostomia reális alternatívája. A szerzők ismertetik a malignus gastroduodenalis obstructio hátterében fennálló leggyakoribb betegsé­geket, a sztent kiválasztásának szempontjait, behelyezési technikáját, valamint elemzik a kezelés technikai és klinikai sikerességét, megemlítve a lehetséges komplikációkat.

Az idős, multimorbid betegek esetében kihívást jelenthet egy konkrét ok vagy oksági lánc megnevezése a halotti bizonyítványban. A német ha­láloki statisztika alapján úgy tűnik, hogy a pszichés betegségek, köztük a demencia, az elhalálozás leggyakoribb okai közé tartoznak. A halálokkal kapcsolatos szövegrészben a demencia szót tartalmazó halotti bizonyítvá­nyok azonban gyakran feltűnően információszegények, nemritkán a meg­adott oksági lánc hitelessége is kérdéses. A cikkben javaslatokat teszünk a demens elhunytak halálozási okának és alapbetegségének korrekt meg­nevezésére. A demenciának és következményeinek helyes megnevezése a haláloki statisztikában egészségpolitikai döntések alapja lehet, ezáltal az optimális betegellátást szolgálja.

Az előrehaladott malignus daganatos betegségben szenvedők több mint felénél kialakul az összetett anyagcsere-változásokkal járó cachexia szind­róma. A cachexia jellemzője a súlyvesztésen túl, a zsírveszteség és az izom­tömeg vesztése. A rosszindulatú daganatos megbetegedéssel járó cachexia ellátása sokat fejlődött az utóbbi évtizedben. A cachexiás beteg megfelelő ellátásához szükséges multidiszciplinális folyamatban az egészségügyi rendszer szinte minden résztvevőjének fontos szerepe van, hiszen más-más ponton kapcsolódnak be a beteg ellátásába.

Az immunellenőrzőpont-gátlás mint terápiás lehetőség, forradalmian átalakította a mismatch-repair deficiens (dMMR)/mikroszatellita instabil (MSI-H) metasztatikus colorectalis rákok (mCRC) kezelését. A közleményben áttekintjük a CRC kezelésében alkalmazott immunellenőrzőpont-gátlók (Immune checkpoint inhibitor, ICI) klinikai vizsgálati eredményeit, haté­konyságát és indikációit.